Félelmetes. Honnan jutott ez most eszembe? Kábé 8 voltam amikor kezembe vettem ezt a könyvet. Neringa hajfonata, ez volt a címe. Meseregény: mesének hosszú regénynek rövid. Valahol északon játszódik, és amennyire 15-20 év távlatából emlékezni lehet egy egyszer olvasott mesére, már az is csoda hogy a címe eszembe jut. De minthogy most rólam van szó, aki ismer tudja hogy nekem nem ennyi szokott megmaradni a dolgokból.

Emlékszem hogy a borító kemény és türkizes-szürkés kék. Emlékszem hogy különleges stílusú grafikák vannak benne, két kép nagyon megmaradt, egy hatalmas hal amint épp bekapni készül valamit vagy valakit, talán egy hajót. És a lány, akinek nagy, izmos a teste és rettentő hosszú a haja, amint éppen féltérdre ereszkedni készül.

A történet (vagy inkább monda) szerint, amennyire emlékszem,  Neringa egy óriáslány. Megment egy halászfalut a fenyegető veszélytől. Közben talán ő is odavész, vagy csupán átlényegül, mit érthet ebből az ember 8 évesen? Az északi mese sópárás, rideg, szeles-ködös hangulata úgy belémivódott hogyazóta se tudom elkergetni magamtól. Eddig a napig nem is tudatosult mekkora szerepe volt az észak iránti vonzalmamban ennek a könyvnek…

Ami a hajat illeti, gyengéd szálak fűznek a sajátomhoz, mert magam nevelgettem. Jóban vagyunk, szeretjük egymást, bár olyan nehéz hogy estére rendesen megfájdul a nyakam, viszont legalább van rá indokom miért hordom fenn az orrom (ami ugye szintén nem kicsi – ha hanyattfekszem a mezőn azt hiszik csőszkunyhó).

      

 Ez pedig, noshát, nem én vagyok, ha valaki esetleg nem látná, de mekkora már a csóka???

Visszatérve: Ha a jó könyv megváltoztatja az ember életét, akkor számomra Neringa, hajfonata egyetlen suhintásával, olyan világot nyitott meg ahol sosem jártam, de ahová mindig vágyni fogok, valami titkos ősi szerelem a hideg, a só, a köd és a halszag iránt…

Neringa litván tengerparti város. Gyakorlatilag egy kb 50 kilométer hosszú, keskeny földnyelv, mely egy öblöt zár körbe a balti-tengeren. Mint egy óriás hajfonata, óvva a szárazföldi településeket.  A neve zenéjében hallom a tengert. El kell mennem oda, az sem lehet véletlen hogy a címere csupa derékszög.