Tudom, hogy eljöttél
Tudom, hogy itt vagy
Valahol a fényeken túl
Tudom, ha ismernélek
Megőrülnék érted
Tudom, tökéletes a tested
És hibátlan a lelked is
De te magadat mégis
Nyomoréknak érzed…

…Tudom, lehallgatod néha
A telefonodat
De nincs benne semmi érdekes
Tudom, a tükörbe nézel
És ott se látsz semmit
De én nem akarom hagyni
Hogy megint kétségbe ess

Rádióaktív rádió
Tévé, hülye tévé
A napjaid megint összeállnak
Egy elhomályosult évvé
Nem élhetsz az emlékeidből
Mert nem történt veled semmi sem
Azt hazudnak neked, amit akarnak
Nem lenni nem jó
De nem jó lenni sem

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet, hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Ha megkérdezik tőled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Csukd be a szemedet
És fogd be a füledet
Távolíts el mindent
Ami erőszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kiváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
ÉS azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne őrülj meg, kérlek!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na, te csak ne vedd el tőlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidről, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
És kösd le gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig húgyos budikba’
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!

Fáj! Fáj! Fáj. Fáj…
Fáj… fáj… fáj… fáj…

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képből
Amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a tested
Mert tudod
Hogy nekem szükségem van rád!”