Verseny? Hááát, egyszer kb 14 éves koromban beküldtem a verseimet egy válogatásra egy antológiához, de nem volt eredménye, akkor elment a kedvem az egésztől, mert úgy éreztem az enyémek kenterbe verték azokat amik végül bekerülte. Úgyhogy inkább írok, írok és írok, aztán majd ha írok valami tényleg OLYAT, akkor elgondolkodom azon hogy megkeressek-e vele egy kiadót. Nehezen adom ki magam (talán félek a csalódástól) de most hogy megvan ez a blog, érzem mennyire jó ez a sok visszacsatolás, és mennyi erőt ad.
Gondolkodom rajta, mindenesetre köszönöm
Ja: készül a verses blogom is, a régi szösszenetekből, innen lesz majd elérhető
Van egy nő. Írogat. A kockát szereti, meg Afrikát. És Északot is, minő ambivalencia. A tél az ő ideje, de közben várja a tavaszt. Az esőverte zordon sziklavidéket szereti bámulni, leginkább a forró homokon fekve, lábbal a tenger felé. Szóval: se a helyét, se az idejét nem találja, ezért egyelőre kivár a kontinentális éghajlaton. És néha bizony csak úgy, ok nélkül fél. Sajnos javíthatatlan pesszimista. Sajnos túlfejlett az igazságérzete. Sajnos nem ad második esélyt. Nem jó ember. Nem rossz ember. Ember, igen, csak így egyszerűen. Azért szerezte magának ezt a virtuális helyet, mert szüksége volt egy pánikszobára. Ahová elbújhat, de azért megtalálja aki akarja. Pánikszobája polcaira olyasmit hord be amire szüksége lehet ínséges időkben. Többé kevésbé értelmes, de mindenképp önazonos gondolatokat. Értékes emberek elérési útvonalait. Képeket, zenéket. Mások is betérhetnek ide megpihenni és bármikor van hely annak aki hozzá hasonlóan néha kicsit fél. ***
Gratulaaaa!! (Meg a mézes csirké(k)hez is köszönettel!!:)
By: drblondeee on július 27, 2007
at 10:42 am
Egészségedre szvíti
By: ronika on július 27, 2007
at 12:28 pm
Csak így tovább! Neveztél már valaha novellaversenyre? Sürgősen tedd meg, már ha van valamilyen aktuális.
By: lyrthen on július 30, 2007
at 1:04 pm
Verseny? Hááát, egyszer kb 14 éves koromban beküldtem a verseimet egy válogatásra egy antológiához, de nem volt eredménye, akkor elment a kedvem az egésztől, mert úgy éreztem az enyémek kenterbe verték azokat amik végül bekerülte. Úgyhogy inkább írok, írok és írok, aztán majd ha írok valami tényleg OLYAT, akkor elgondolkodom azon hogy megkeressek-e vele egy kiadót. Nehezen adom ki magam (talán félek a csalódástól) de most hogy megvan ez a blog, érzem mennyire jó ez a sok visszacsatolás, és mennyi erőt ad.
Gondolkodom rajta, mindenesetre köszönöm
Ja: készül a verses blogom is, a régi szösszenetekből, innen lesz majd elérhető
By: ronika on július 30, 2007
at 3:17 pm