Voltál már olyan helyen, ahol régesrég csodák történtek veled? Egyáltalán: veled történtek csodák amikor kicsi voltál? Voltál-e hercegnő egy igazi kastélyban, elveszett Csipkerózsika sötét, dohos pincetermekben, nagy felfedező porfelhőktől homályos padlásgerendák alatt? Erdőnek tűnő kusza ősparkok bátor vándora: hátra, el a repkénnyel benőtt kőmedence mellett, egészen a gátig, aztán vissza körben az ezeréves ginkófák árnyán, keresztül az aranyeső-ligeten, egészen az óriás gömbtujákig, amelyek mélye egész kis házakat rejtett ágból-bogból, örökzöld levélből?  Képzeltél-e tündéreket az ódon szökőkút-szobrok arca helyére? És a hátsó útra lépve, érezted-e valaha hogy a végtelenbe visz, és ha elindulsz rajta, tán sose találsz vissza?

Én néha azt képzelem, még mindig ugyanaz a hercegnő vagyok, mint háromévesen, ott a kastélyban, ahol első éveimet élhettem, ahová visszajárhattam a nagymamámhoz, ahol a családom olyan boldog volt évtizedeken át. Ugyanaz a hercegnő vagyok,  csak átsodort az élet egy szürkébb valóságba.

És amikor a minap visszatértem megnézni, mire képesek forint-sokmilliók, mivé varázsolták a kastélyomat, keserédes volt az ébredés…

… Keserű, mert a pompa és csillogás mögött örökre megszűnt, meghalt, elveszett a csodavilágom. És édes, mert tudom hogy már örökre csak az enyém. Többé senki nem lesz már a kastély hercegnője. Az a hely csak az emlékeinkben él tovább.

Amivé lett, persze, csodálatos, pazar, nagystílű… és jó is látni hogy nem lett az enyészeté, igyekeznek visszaállítani azt a pompát, amit már mi sem ismertünk. És sok év kemény munkájával biztosan egyre és egyre szebb lesz majd: a kiürült, megtisztított parkba, a megmaradt ősfák közé kerülnek majd bokrok és virágok, visszatérnek a szökőkút-szobrok és a lépcsőkorlát, megújulva. A tulajdonos talán belakja majd, már amennyire egy kis család belakhat valaha egy ekkora épületet.

Mégis: ez most már csak egy kastély. Nekünk, felnőtteknek és gyerekeknek, a családunknak A Kastély volt, varázslat volt,  Csodaország, kusza, átláthatatlan, rejtélyekkel teli világ, a maga pusztuló, ócska valójában, elrongyolódva is túl szép, hogy igaz legyen.

…