Karnevál. Iszunk. Sokat. Mászkálunk is, meg telefonon kergetjük egymást. Sok-sok kemencés lángos csúszik le az arcunkon. És még több olyan ital, ami garantáltan öli az agysejteket.

A hétfő bűn. Traktor. Szilvásgombóc. Szűz vagyok. De ez egy régi póló. Ülünk és nézzük az arcokat, a ruhákat, a figurákat. A nőcit szemlátomást egyik napon sem zavarja, hogy a mellbimbója kimered a push-up melltartóból, de mér pont velem kell neki mindig szembejönnie? Az Öntudatos Anyuka idén is a legveszélyesebb emberfajta, inkább egy horda martalóc mint egy ilyen. A régi arcok, akiket menetrend szerint csak karneválkor látunk, és összefoglalunk hamar egy teljes évet 10 perc alatt. Aztán futunk tovább az élmények után.

Én borucca, hátte? Én mediterrán udvar, itt jó a zene. Ja nem bocs, ez a keleti udvar. Kelta zenét nyomnak a fórumszínpadon, egy őrült némber egyedül nyomja az ír táncot napfényben az üres placcon. Pár kétéves is tekeri a pelust rendesen. Mit iszol? Hé, ez mióta kérdés? La próxima esperanza. Ha összefutunk, találkozunk.

Ha a csapat egy gitár kíséretében nyolckor elindul otthonról, és a távolság a főtérig 500 méter, az üzemanyag pedig 4-5 dzsonikóla, akkor jó eséllyel éjfélre be is érkezünk. Közben meg énekelünk. Száraz tónak nedves partján… There is a house in New Orleans… And if you want this kinda dreams it’s Californication… Rollin, rollin, rollin on the river… All you know is when i’m with you i make you free… Oh Lord won’t you buy me a Mecedes Benz? Kispataaaaaak… Ésatöbbiésatöbbi, torokszakadtáig, mosolyt csalva a szembejövők arcára, morgolódásra késztetve azokat, akik nem átallnak otthon maradni ilyen estéken.

Az Anam Carás rasztafickó felszökken mellénk a tribünlépcsőre amikor kiszúrja a lábunknál pihenő gitárt. Ugyanazokat a dalokat játssza ő is, énekelünk, néhányan talán csóválják a fejüket, de a többség inkább elnézően mosolyog. Minikoncert amíg a többi artista készül a show-ra.

Újdonsült cimboránk 3 napja nem fürdött, viszont ma tiszta alsót vett fel. Nadrágot csak egyet hozott az 5 napra, cipőt valószínűleg egyet se. Boom Chicka Wah Waaaaah… Angolul nem tud, de mi se. Viszont magyarul annál inkább. ”Szeretlek, vetkőzz le!” -ennyi, de több minek is? Németül szerencsére javul a társalgás színvonala, de már szalad is vissza szétégetni a kezét a fáklyákkal.

Amerre megyünk, dobok és tüzek, minden útszél egy pad, minden idegen otthon van. Találkozunk és elválunk, megyünk a fülünk meg a lábunk után.

A hajnalok az utcákon találnak, a delek az ágyban. A bugi mintha ki se akarna költözni többé a lábamból. A feszültség olykor robbanásokkal távozik belőlünk, máskor kicsordogál csendesen, ahogy az ital kiszorítja.

Végül lesz viharhamutartónk is. Végül halálosan elfáradunk. Végül megint azzal az érzéssel botorkálunk haza, hogy de jó, megint nem bírtuk megunni, és jövőre is lesz karnevál. Elégedetten mosolygok: se teli szemetes, se mosatlan edények: nem voltam itthon 3 napja, pedig végig itthon voltam. Csak nem kellett törődni efféle világi dolgokkal.

Jó volt.