Most csak ülj kényelmesen, ha akarod húzd fel a lábad, rá is gyújthatsz nyugodtan, rágyújtok úgyis én is. Lélegezz lassan és elviszlek oda ahol jártam. Minden szót, minden kis mondatot forgass körbe a szádban és ízlelgesd mielőtt lenyeled. Ne kapaszkodj a karfába, engedd hogy elvigyelek.

Telepakolt táskák, álomillatú párna, ráérős csoszogás köntösben az ürülő fiókok között. Forró kávé, egy film a nyolcvanas évekből ártatlan szerelemről, rossz fiúról és jó kislányról. Félhosszú autóút a világ legszebb helye felé – természetesen a Balaton-felvidék, második otthon, legnagyobb szerelem.

Érzelgős csajos beszélgetés a kocsiban, a fiúk már várnak, aprítják a fát, rakják a tüzet. Mélyzöld cserépkályha, ropogó fahasábok, percegő szú az öreg gerendában. Forralt bor, diópálinka, kedves arcok, nagyon szeretett, drága barátok. Boldogan ugrándozva játszanak a kutyák a nedves fűben. Este szarvassült, éjjel semmi hang, semmi fény, csak a csillagok, itt mintha megkétszereződtek volna.

Nem óra ébreszt, hanem a kutyám puha feje a lábamnál. Tejeskávé, friss vázsonyi kifli, kecskesajt. A tűz ropog, a nap ragyog, a túlpart párába vész. Tihany. Szürkegém halászik a Belső tavon, szürkemarhák kérődznek a parton. Kávé és torta a Rege Cukrászdában, a meleg lecsalogatja a kabátunkat, a Balaton hatalmas így fentről nézve. Az apátság. András király sírjához gregorián dallam szűrődik le. Eldugott kicsi étterem, ropogós libasült. Otthon kártyajáték, nevetés, forralt bor és friss csokis süti, igazi angol cookie. Meg persze sült gesztenye.

Reggel. Még mindig ragyog a táj. Csirkét sütünk, hagymás túrós törtkrumpli és borban párolt körte, szilvakompót. Szigliget. Gyömbéres limonádé a várkávézóban, hatalmas séta a várban.

 

Lélegzetelállító: a hegyek, a tó, a madarak. Dobókocka-vásárlás az utolsó badacsonyi standon. És a főúton szembe gurul egy jóbarát – az élet néha összesodorja útjainkat lehetetlen helyeken. Fékez, megfordul, jön. Örülünk, marad. Forralt bor és diópálinka. Megint süti. Gyapjútakaró és merengés a tűznél. Olvasással töltött csendes órák. A fiúk éjjeli horgászatra indulnak. A lányok túrógombócot főznek, sose sikerült még ilyen jól. Megint későn kerülünk ágyba.

Farkasordító hideggel, erős széllel, szemerkélő esővel köszönt ránk a másnap. Keszthely, rövid séta, hosszú kávézás. Este rengeteg játék, sült gesztenye és forralt bor megint. Dideregve dohányzunk a teraszon, pokrócokba burkolva, nevetve.

Richard Bonát hallgatunk, a Tikit. Meg világzenéket, népdalokat. Nincs internet, nincs tévé, még rádió se. Nincs újság, nincs civilizáció, nincs külvilág. Nincsenek gonosz hírek, nincsenek nyomasztó gondolatok. Harapni való levegő van csak, tóízű szél, harmat és tűzropogás, minden áldott nap, reggeltől estig és estétől reggelig. Illatok vannak és ízek. Semmi sem zavar, és lefurakszom a lelkem legmélyebb termeibe, kitakarítani a régi port.

Utolsó nap, ráérős reggeli, inkább már ebéd. Didergő séta a parton a kutyákkal, jégeső kerget haza. Velőspirítós Gyulakeszin.

Az egykori bormúzeum omladozó épülete mellől bámuljuk az ereszkedő napot fent a hegyen. Nagyon fázunk. Aztán lassú, komótos készülődés, nem akaródzik hazaindulni. A tűz leég, a bor elfogy, a csomagok bekerülnek az autóba. Még egy utolsó kártyaparti, hatalmas sóhajok.

Jó volt, olyan jó mint talán még soha, sehol. Lélekemelő, pihentető, gyönyörű. Béke van bennem és nyugalom. Csodálatos az ősz, csodálatos a Balaton-felvidék, csodálatosak a barátaink.

Köszönöm.