Ez fogadott ma reggel…. 

 

Aztán meg:

Hát, szinte könnyekre fakaszt ez a pillanat, nem is tudom hogy fejezzem ki mennyire sokat jelent, 8 hónap itt, veletek, a pánikszobámban, és az a bűvös tízezres… Úgyhogy ma bizony iszom erre, nem csak képletesen hanem tényleg, és köszönöm, köszönöm, köszönöm, annyit adott mint még soha semmi eddig, annyi szeretet áradt tőletek, annyit tanultam magamról és a világról amennyit évek alatt sem, és ez jó, nagyon jó, nagyon-nagon jó…

Nem is lehet kérdés hogy folytatom-e, várlak benneteket, tudjátok:

“Mások is betérhetnek ide megpihenni, és bármikor van hely annak aki hozzám hasonlóan néha kicsit fél. “