Felriadsz, és nem érted. Honnan és miért került a fejedbe ez a lány? Visszaalszol, de az álom nem oszlik el reggelre sem. És másnapra sem, és hetek múlva sem… marad… Valami vágy-féle csírázik ki a szívedben, csak a szeme, annyira kék volt, annyira mély… Azt hiszed hogy szereted. Ketrecbe zárt állat a szíved, rázza, egyre rázza rácsait. Megfogtad a kezét álmodban, és tudtad, biztosan tudtad hogy többé soha de soha nem akarod elengedni… és még most is tudod, hogy ha megfoghatnád, nem eresztenéd…

És ő? Meghallja-e, ha elég hangosan kiáltasz bele az éjszakába? Látja-e el se eresztett könnyeidet? Látja az arcod? Érzi az illatod? Lehetsz-e legalább egy kavics útja közepén, lehetsz-e legalább egy csillag az univerzuma peremén? Elérnek hozzá a szavaid? Elérnek álmaiig az álmaid? Eléred-e valaha? Kell-e hogy elérd? Minek van itt előtted? Miért nem tudod elkergetni? Minek? Minek? Minek? Semmi baj, legalább végre fáj, legalább biztosan VAN.

De mégis… honnan jönnek ezek a vágyak? Ki adta őket? És miért? Miért ő és miért te és miért fáj napról napra jobban? Nem hagy nyugodni és nem is tud róla. Nem is tud rólad. Nem jön közelebb és többé nem mered hívni. Egész életedben vártad és egész életedben várni fogod. És majdnem biztos hogy nem jön közelebb soha.

Émelyegsz. Valaminek történnie kellene, olyan kozmikus energiákat bocsátasz felé nap nap után, lehetetlen hogy nem érzi meg. Lehetetlen hogy nem facsarodik össze a szíve néha, ok nélkül, rejtélyesen. Lehetetlen hogy nem kalandozik el beszéd közben csak úgy a semmibe, mintha angyalok vezetnék. Vagy mégis lehet hogy semmit, a világon semmit nem vett észre még? És nem is fog, soha?

Üvöltesz belül, felé üvöltesz, sehol sincs, nap nap után haldokolsz. Sehol sincs.

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem…