Voltál már szerelmes? Most szerelmes vagy? Honnan tudod???
Definiálható-e a szerelem, és ha igen: kell-e definiálni?
Ha tudod hogy szerelmes vagy, ki kell-e mondani mindenáron?
Létezik-e, hogy te tudod hogy szerelmes vagy, mások pedig meg vannak győződve róla hogy az lehetetlen – nem vagy, nem lehetsz???
Egyáltalán: kinek mi köze hozzá?!
Egyáltalán: tudhatja-e bárki rajtad kívül?
Blondi szerint
A szerelem az érzések, indulatok és hangulatok olyan egyvelege amit egy másik ember (lénye, jelenléte, puszta létezésének tudata, látványa, gondolatai, illata… ezek bármelyike vagy bármilyen arányú keveréke) kivált belőled. Vagyis a szerelem lényege az, ami benned zajlik egy másik ember hatására. Ebből kiindulva semmi jelentősége hogy a másik ember hol van és hogy milyen kapcsolatban álltok egymással.
***
Billbo szerint
A szerelem testi-lelki tünetekkel diagnosztizálható. A szeretett lény puszta gondolatára támadó szapora szívverés… kellemes émelygés gyomortájékon (ama bizonyos pillangók ugyebár)… étvágytalanság… koncentrációs zavarok… levakarhatatlan vigyor… a járás lebegő lesz és könnyed… A vér kizubog az agyból és más tájakat keres… A lélek kívül kerül a testen… a szívet melegség és biztonság önti el… az álmok körülötte járnak… éjjel és nappal… bitorolja a gondolatokat… Ebből kiindulva semmi jelentősége hogy a másik ember hol van és hogy milyen kapcsolatban álltok egymással.
***
Vonnegut szerint (köszi d!!!)
“Az emberi élet célja, akárki irányítsa is, hogy szeresse azt, aki épp ott van, hogy szeresse.” A lényeg az ÉN, és nem az Ő. A Mi az már más lapra tartozik. Most csak az érzésről beszélek. Az ÉN érzéseiről. Ebből kiindulva semmi jelentősége hogy a másik ember hol van és hogy milyen kapcsolatban álltok egymással.
***
Szerintem
Ez az… És ha az enyém, annak nevezem aminek akarom.
“A szerelem definiálhatóan amorfizálódott periférikus komplexum, ahol a pszeudoindividualisztikus egocentrumban kiváltja a de jó baszni érzést…”
komolyra fordítva a szót, számomra Coelho megfogalmazása tetszik a legjobban:
“A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.”
bocs a hosszú kommentért.. Szép, szerelmes napokat!
By: kisbaratod on március 4, 2008
at 12:25 pm
Ó, én sose bánom a hosszú kommenteket, sőt! Pláne ha ilyen jó!
És nagyon szeretjük Coelho-t… Köszi…
By: ronika on március 4, 2008
at 12:52 pm
Én most szerelmes vagyok, és a postodat olvasva elgondolkodtam, és arra jutottam nem határozom meg, mert nem lehet, mert nincs értelme. A Szerelmünk az az ember, aki minden szerettünket képes pótolni egy személyben(szülőnk, legjobb barátunk, testvérünk, szeretőnk egy személyben).
By: angelicdiary on március 6, 2008
at 7:45 pm
Tiszteletben tartom a véleményedet, de nem értek vele egyet. Tudom mi történik amikor a férfi-nő szerepbe szülő-gyerek szerep keveredik. Elveszik a tisztelet, kialakul a függés és az egyik fél óhatatlanul alárendelődik és megszűnik teljesnek lenni. Ha a szerelmünk a legjobb barátunk lenne, olyanfokú túlzott bizalom és nyíltság alakulhat ki amely negatívan hat a vágyakra és megfojtja a bizsergést. A testvérségről nem is szólva…
Nem, azt hiszem a szerelmemnek egyik szerepet sem szabad felvállalnia, még ha bele akarnám kényszeríteni, akkor sem. És tudom miről beszélek…
Nem gondolom hogy pótolna bárkit, de fölérendelődik. Ezért is kell fokozottan és tudatosan figyelnünk arra, hogy ápoljuk a többi kapcsolatunkat, mert ha szerelmesek vagyunk, ez nem olyan ösztönös igény többé.
Inkább megfordítom: a szerelmünk az, akit senki más nem tud pótolni, időlegesen sem. Mert ha nincs kéznél anya, megkérdezem apát. Ha nincs kéznél a nővérem, elmesélem a bátyámnak. Ha nincs kéznél B, rácsörgök G-re. De ha nincs kéznél Ő, ó jaj, akkor süllyedünk, akkor elveszettek vagyunk, akkor összekucorodunk az ágy sarkában és cetlikre firkálgatunk buta szavakat és szépséges zenékre sírdogálunk…
By: ronika on március 6, 2008
at 8:30 pm
nem ismerem ezt a vonnegut gyereket:), de örülök, hogy hasonlóan látjuk a szerelem, mint érzés megfoghatóságát:)
By: drblondeee on március 7, 2008
at 10:47 am
A Coelho… áá, nagyon jó!
By: drblondeee on március 7, 2008
at 10:48 am
ennek a Ronikának meg tök igaza van. Mintha látott volna egyetsmást a világból:)
By: drblondeee on március 7, 2008
at 10:53 am
“De ha nincs kéznél Ő”… akkor blogolunk kedves Ronika
Csak, egy röpke kérdés (ha szabad): tudatosság és szerelem? Ha szerelmes vagy ösztönből cselekszel. Szerintem
By: kisbaratod on március 7, 2008
at 2:56 pm
Nem, nem a szerelmet kell tudatosan, hanem az összes többit
Naná hogy ösztönből. Teljesen be- és kiszámíthatatlan vagyok. ÁÁÁÁÁÁÁ!!!
By: ronika on március 7, 2008
at 3:09 pm
A világ legnehezebb dolga a szerelem.
sose tudni, h mikor, hol, miért stb. bukkan fel.Mit tehetünk ellene (bár többnyire semmit :S ) érte, és társai.De élni mégsem tudunk nélküle…és ezt a legrosszabb tudni.
By: jude on Április 5, 2008
at 11:00 pm
Nekem ezt inkább jó tudni…
By: ronika on Április 7, 2008
at 12:53 pm
csak véletlen tévedtem erre az oldalra és elkezdtem olvasni a témát vagyis pontosabban a kérdéseket a szerelet szerintem nem tudni kell ahnem érezni és ami bennünk van emg kell mondani annak akit szeretünk miért mit veszthetünk anyit hogy le égünk elötte vvagy mások elött vagy kudarc ér minkiet ha ennyire nem vagyunk képsek a “szerelmünkért” akkor nem is szeretyük igazán és szeritnem nem kell keresni mi az a szerelem mert uugyse lelünk válaszra mert ezt az érzést nem lehet leirni és ez az érzés csodálatos mert Isten teremtette és én most is szerelmes vagyok
By: Bence 93 on június 17, 2008
at 8:23 pm
nagyon szeretlek
By: gáspár géza on június 19, 2008
at 6:13 pm
?
By: ronika on június 19, 2008
at 7:33 pm
nem is tudom hogyan leptem be erre az oldalra fontos az h erdekelni kezdett a dolog amikor olvasni kezdtem a kommenteket…………..en nem tudok sokat a szerelemrol mivel meg nagyon fiatal vagyok.,es nem hiszem h igazan szeretem azt a sract akivel vagyok………..csak anyitt mondott hogy minden mulando………….meg a szerelem is………….sokan mondjak h a szerelem elet hoszaig is megmarad de en nem hiszen………..valoban egy hazaspar szereti egymast de nem ugy ahogy igazan szerettek egymast amikor megismertek egymast………..ez a szerelem egy mas ertelmet kapott maganak….nem tom ha ertheto vagyok-e…..en elprobalam mondani velemenyem
By: dalma on augusztus 20, 2008
at 10:15 pm
Nos…..Nagyon tetszikez az oldal! Én is szerelmes vagyok végre!
20 évesen már éppne itt volt az ideje.Sokat csalódtam és most úgy érzem, h megtaláltam az igazit.
Én azt mondanám h mindenki kommentje igaz, mert mindenkiében megtaláltam a saját érzéseimre illőt.Szerintem a szerelem egy megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan (sztem nem is kell magyarázni) dolog.Imádom kedvesem és az egészben az a legjobb h ő is imád engem és ezt érzem.És ő is érzi.Mi olyanok vagyunk, mint a zsák meg a foltja.Sokat teszünk a kapcsolatunkért.
És valóban.A szerelem átalakul sok idő után szeretetté, de ez nem olyan szeretet, mint amit a testvéred vagy a szülőd iránt érzel.Nem.Ez egész más.Ez az oda adó, önzetlen, kétségek nélküli szeretet.A bizalom.De ehez idő kell sok sok év.
Sajnos ilyen fiatalon sokmindent meg kellett tapasztalnom és nem gondoltam, h valaha meg tudok még bízni egy férfiban.DE SIKERÜLT!Én azt mondom h mindenki megérdemel egy esélyt!!!
By: Szasza on Szeptember 1, 2008
at 10:04 pm
Mindenki szerelmes azt hiszem én is az vagyok, vagyis másképpen nem tudom elmagyarázni azt amit itt érzek belül.Vágyat, aggódást ha nem tudom mi van vele, szeretetet amitől sokszor úgy érzem szétrobbanok ha nem ölelhetem meg végre. Olyan mintha nem is én lennék, mintha lebegnék és tudom hogy itt van az a valaki aki figyel rám, és nem a rosszat látja minden mondatomban, aki megért…aki szeret… Ez mintha nem is emberi érzés lenne, hanem valami varázs ami összeköti két ember szívét és lelkét.
Bár kár próbálkozni osztom a véleményt:) nem lehet leírni.
By: Kiboka on október 2, 2008
at 8:34 am
nagyon szépek ezek a versek,csak sajnos az a baj hogy én akit szeretek az enyhén szólva bunkó lett!pedig én nagyon szeretem!!
szeretlek andris(L)(U)
By: Névtelen on október 24, 2008
at 7:13 pm
SZÉPEK EZEK A VERSEK!!
By: sugár on október 24, 2008
at 7:13 pm
Milyen versek?
By: ronika on október 24, 2008
at 8:21 pm
Hát amit Kaffka Blondi Margit, Csokonai Vitéz Billbo Gizella (Mihály?), Vajda Vonnegut János(né) és JókaiRonika “Szerintem” Anna tollából olvashattunk…
zümm
By: K (BA) on október 24, 2008
at 10:56 pm
By: ronika on október 24, 2008
at 11:10 pm
Vedd komolyan a szerelmet mert hanem akkor a végén malyd te foksz bánkódni ralyta! Mert én most vesztettem el a szerelmemet! És én hidd el hogy sokat törtem magam ralyta hogy hogy állhattam össze egy ien… Szoval én aszt ajánlom hogy vedd komolyan!!!!!!! Mert elöbb utobb ha nagyon elengeded magattól akkor majd te is átfogod élni azt amit én mert gondolj bele 3 és fél évet jártunk. Szóval halgass csak rám!! Fogadd meg a tanácsomat! És ne feledd ne hagyd magattol el menni!
By: szabó ildikó on március 24, 2009
at 12:24 pm
“A szerelem az, amikor anya kávét főz apának, de mielőtt odaadná beleiszik, hogy nem túl forró-e!”
By: Bitang on Április 18, 2009
at 9:11 am
szep napot
By: noemi on Szeptember 4, 2009
at 7:43 am
fasz ez faaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaasz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
By: fasz on október 23, 2009
at 8:56 pm