…olyan egyszerű néha a férfilélek. Mielőtt bárki felháborodna, hozzáteszem, hogy a nők meg olyan technikai zsenik, hogy még egy faékkel se tudnak bánni sokszor. Pedig a recept pofonegyszerű, egy ovisnak is menne, de mi túlbonyolítjuk, megcsűrjük-csavarjuk, és kész a baj.

Adott ‘A’, vagyis Emberünk, a maga pokoljárásaival és személyes tragédiájival, hímoroszlánhoz méltóan nyalogatja a sebeit, és mint minden valamirevaló pasi, alapból gyomorfekélyt kap az elköteleződéstől meg az érzelmei kimutatásától.

Adott ‘B’, vagyis Asszonyunk, a maga pokoljárásaival és személyes tragédiáival, nőstényoroszlánhoz méltóan kecsesen átlép rajtuk, és mint minden valamirevaló nő, zsigerből, sok önelemzés és agyalás nélkül ösztönösen elköteleződik, és az érzelmeit félreérthetetlenül közvetíti.

A és B együtt az, amit tipikus 21. századi harci helyzetnek hívok, közös nevező nincs, de azért ne higgyük hogy az egyenletnek ne lenne megoldása.

*Mielőtt D pofánröhög: nem, nem fogok megpróbálni ebből használható egyenletet kreálni, simán képi elemnek szántam.)

Ha Asszony ráfordítja a kulcsot belülről a zárra és még neki is támaszkodik az ajtónak, Ember nyitja az ablakot és ugrik. Ámde ha Asszony méltóságteljesen kitárja sarkig az ajtót, mondván szabad a kijárás, (urambocsá’ olykor maga is kisétál!) – hát Embernek egyből nem olyan sietős…

És hogy itt a végén valami okosat is mondjak, ezt mindenkinek melegen ajánlom! (Különösen azoknak, akik utálnak olvasni.)