Volt pedig hogy azt hittem, ezt már nem lehet fokozni. És mégis lehet. Olyan testi tüneteket produkálok, hogy egy hipochonder már rég az ambulancián figyelne velük.
Nem is tudtam például, hogy lehet kulccsonttól köldökig rezonálni. Azt se volt alkalmam megtapasztalni korábban, hogy átrendeződnek a belső szerveim. A szívem lélegzik, a gyomrom dobog és a tüdőm szorul össze… Nem hiszem hogy ez normális!
Sőt, még abban sem bízom hogy egészséges!
De hogy nagyon-nagyon jó, az kétségtelen…
És, igen… Egyre durvább…
Le kéne állni a cuccozással..
:P:P
By: kisbaratod on március 28, 2008
at 8:16 am
Nekem a pocakomban van a szívem, semmi kétség. Nem tudom, mikor csúszott le, de ha hanyatt fekszem, még azt is LÁTNI, ahogyan dobog.
Ilyen a boldogság?
By: angelicdiary on március 28, 2008
at 8:43 pm