A nap dala ez vala:

Miért is? Na, ez most kicsit nagyon személyes lesz.

MERT:

1. Kibírtam 7 napot (!!!) evés nélkül, most állítólag méregtelenítve vagyok, még 2-3 napig nyúltápra leszek kárhoztatva, de alig várom anyukám jó kis sülthusiját vasárnap. És a kávéééééééét!!! A finom, tejhabos, forró, illatos mennyei kávémat minden reggel… A Stormers bögrémből, amiben még egy óra múlva is meleg. De hogy hős vagyok, az kétségtelen. És nyilván nem vagyok teljesen normális se, de ezt eddig is tudtuk. Viszont baromi jól esett ez a kis önkínzás most. Nem kaphattam meg amit akartam, rántotthusit, feketeerdő fagyit, jegeskávét. DE megkaptam helyette amire szükségem volt: tök jól érzem magam és jól is nézek ki. Jobban mint az elmúlt sok-sok évben bármikor.

2. Néhány órával ezelőtt megszületett a “majdnem-kutyám” drága barátosnémnél. Innen is millió simi Baya Mamának és a 11 csíkoshátú csöppségnek, alig várom hogy lássam őket. Tavaly ilyenkor, de még később is, akartam egy második ridgeback-et Tana mellé. Csak akkor még nem tudtam, hogy házasság meg fészekrakás helyett inkább lelécelek 8 év után a párom mellől, hogy összeköltözök az oviskori barátnőmmel (a világ legtutibb albijába ), és délafrikai kutya helyett délafrikai útra fogok gyúrni… Most, egy év távlatából azt tudom mondani, nem ismerek magamra. Se kívül, se belül. Vagyis, inkább, most végre magamra ismerek. Ez vagyok. Én vagyok. ÉN vagyok. És ahhoz hogy életem végéig ilyen boldog maradjak, erre az önazonosságra volt szükségem.

3. Kiégett a villanykörte a szobámban és nincs itthon másik. Csak az asztali lámpa ég, megvan a varázsa. Az ágyamon fetrengő ebem a homályba vész. Langyos az éjszaka, mindjárt lemegyünk még egyet sétálni azt hiszem, aztán zutty egy kád forróvízbe. Mert megérdemlem. Imádom ezeket a későtavaszi töprengős-ráérős magányos estéket. Hiányzik persze nagyon, és amikor nagyon akarom hogy itt legyen, mindig befurakszik a fejembe a gondolat, a TUDAT, hogy mekkora szükségem volt (és van még mindig) arra, hogy magamra maradjak olykor magammal. Hosszú “gyógyulás” volt, de lassan tünetmentes leszek. És Ő is.

***

Epermisut fogok csinálni a szülinapjára. Szeretem.

 

Your response: