A következőért köszönet műhugomnak és közvetve N-nek. Mindenkinek nagyon sok szeretettel ajánlom, bölcs gondolatok. Saját (amatőr) fordításban, de érthető, és ez a fő.

“Vannak emberek, akik egy életre érkeznek az életedbe, és vannak akik csak egy időszakra. Tudnod kell, melyik melyik. Én egy fához szoktam hasonlítani az életembe belépő embereket. Néhányan levelek a fán. Ahogy a szél fúj, úgy fordulnak. Egyszerűen bizonytalanok. Nem számíthatsz rájuk semmiben. Csak elvesznek a fától. Amit meg kell értened a levélről, hogy szezonális. Elszárad, meghal és elfújja a szél. Semmi értelme imádkozni egy levélért, hogy újra kizöldüljön. Ha elszáradt, akkor annyi. Hagyd elmenni! Néhány ember ilyen. A levél csak arra jó hogy hébe-hóba megnyugtasson. Ha felnőttél, megérted miről beszélek. Felhívhatod őket az éjszaka közepén hogy lenyugodj. Ezek a levél emberek. Azért jönnek hogy elvegyenek.
Aztán ott vannak az ág-emberek. Velük vigyázni kell. Különböző formában és méretben érkeznek. Sose tudhatod, mennyire lesznek erősek az életedben. Azt tanácsolom, hogy óvatosan támaszkodj rájuk. Ha rálépsz egy ágra, ne rakj rá egyszerre túl nagy terhet, mert eltörhet és ott hagyhat lógva. Néha meg kell várnod, hogy az ágad megerősödjön, mielőtt elbírná mindazt, amit meg akarsz osztani vele.
Végül, ott vannak azok, akik olyanok mint a fa gyökere. Ha életed során találsz magadnak két-három gyökér-embert, akkor már áldott vagy. A gyökerek nem akarnak látszani. Azért vannak hogy megtartsák a fát. A földből jönnek, hogy megadják a fának mindazt, amire szüksége van. Erről kéne szólnia egy kapcsolatnak! Erre van szükséged, emberekre, akik a megfelelő okból akarnak az életed részei lenni.
Ha valaki ki akar sétálni az életedből, HAGYD MENNI! Ha megtanulod szeretni önmagadat, végül megadod a mércét azoknak akik körülötted vannak. Aki ezt a mércét nem üti meg, azt engedd el, mert lehet, hogy levél. És, amennyire tőled telik, bocsáss meg neki.”

(Tyler Perry “Madea’s uninhibited commentaries on love and life”)