Szeretem ezt a szót. Így, félig idegenül. Magyarul nem tetszik. Álmatlanság? Na neeeee, ez olyan mintha nem tudnánk álmodni miközben alszunk. A szó jelentését viszont nem szeretem. Túl jól ismerem. Mert én nem tudok aludni. Megint nem tudok aludni. Inszomniás vagyok 3 napja, és nem túl rózsás érzés. Bezzeg a kutyám, ő hangosan horkol és nyuszikat kerget és szemmel láthatóan élvezi az alvást is, az álmokat is.

Megint itt van hajnali fél egy, és én úgy ülök itt, mintha tegnap nem dolgoztam volna hajnali kettőig, és ma nem keltem volna hétkor. És mintha holnap sem kelnék hétkor. És bár laza fenékbebillentéssel dob ki az ágy, és bár úgy tűnik már a kávéfüggésem is elmúlt, sajnos kétségtelen, hogy nem nézek ki túl jól nap közben. Kábé mint egy éberkómás. Valami nem stimmel. Valami nagyon-nagyon nem stimmel. És azt is tudom, mi az.

Ez:

I didn’t hear you leave
I wonder how am I still here
And I don’t want to move a thing
It might change my memory

Oh I am what I am
I do what I want
But I can’t hide

And I won’t go
I won’t sleep
I can’t breathe
Until you’re resting here with me

I don’t want to call my friends
For they might wake me from this dream
And I can’t leave this bed
Risk forgetting all that’s been

Oh I am what I am
I do what I want
But I can’t hide

And I won’t go
I won’t sleep
I can’t breathe
Until you’re resting here with me

And I won’t leave
I can’t hide
I cannot be
Until you’re resting here with me

***
És még annyi, hogy készen állok. És még annyi, hogy most már aludni is fogok. Mert tudom, hogy biztonságban van. És még annyi, hogy ebben az inszomniában sem vagyok egyedül. De most már ő is alszik, mert tudja, hogy tudom, és igen, így megy ez…

És végül: örülök hogy ennyire szívbemarkolóan aggódhatok valakiért. Igazán.