Kizökkentem, és most holdkórosan bolyongok. Öt napja csupán, de örökkévalóságnak tűnik. Olyan hosszú volt ez a töretlen áldottság hogy elhittem róla hogy ez egy állapot. ÁLL-apot. ÁLLdottság? Azt hittem tudom a titkot. Most pedig azt látom, hogy az áldott nem két l, semmi köze az álláshoz, nincs benne semmi konstans, lepkeszárnyszerű rebbenés, egyensúlyozni kell folyamatosan, inkább az a meglepő hogy ilyen sokáig tartott töretlenül, nem szabadna csodálkoznom rajta hogy megbillentem.
De az áldatlan sem két l, nem rögzül ha nem hagyom, sőt akkor se rögzülne ha hagynám. Amikor azon a tökéletes helyen tartózkodunk lelkileg, ahol minden mosolyog, ahol nincs félelem, ahol az sem számít ha esik az eső, folyton attól rettegünk hogy a következő szempillantásunk után arra nyílnak majd szemhéjaink, hogy csak képzeltük az egészet. Amikor azonban azon a borzasztó helyen vagyunk ahol minden szürke és mindenhol falakba ütközünk, és a mennyezet folyton azzal fenyeget hogy ránk szakad és eltemet, miért nem tudunk ugyanettől nem félni, hanem ebben reménykedni? A mindent átalakító, mágikus szempillantás eljövetelében? Az igazság az, hogy megtörténhet, és meg is fog. El fogjuk veszíteni az egyensúlyt olykor és kizökkenünk az áldottságból, de ugyanígy, egyetlen szepillantás alatt, az áldatlanságnak is vége szakadhat!
“Minden megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne félj: Isten nem pislog.”
Öt nap áldatlanság után ma végre, azt hiszem, megsejtettem az irányt. Elhittem, hogy tényleg tudom a titkot. Csak megijedtem egy picit, és ettől gondjaim támadtak az emlékezéssel.
Recept az áldottságba való visszajutáshoz, és annak állapottá tételéhez: ülj kényelmesen, vegyél mély lélegzetet. Mosolyogj magad elé. Nézz végig az életeden és gondolatban csinálj listát azokról a dolgokról, amelyekre gondolva mosolyod szélesebbre húzódik és a szíved megnagyobbodik a mellkasodban. Ezek lesznek a hozzávalók. Csinálj listát azokról a dolgokról is, amelyekre gondolva a homlokod összeráncolódik és az ajkaid széle lefelé akar görbülni, a gyomrodban pedig kellemetlen nyomást érzel. Ezekkel a dolgokkal nagyon, de nagyon óvatosan kell bánnod. Mert tele van velük az élet, és száműzhetetlenek, és veszélyeztetik az áldottságot. Ha hagyod. De beleteheted őket egy nagy szatyorba, és átadhatod őket a Gondviselésnek. És hiheted, hogy nem a te dolgod cipelni őket. És hiheted, hogy az élet ajándék. És hiheted, hogy angyalok vigyáznak rád. És hiheted, hogy ajkaid mosolyra teremtettek.
Az áldott nem két l, de ettől még lehet állapot. Ha hiszel.
Hozzászólt: