Azért szereztem magamnak ezt a virtuális helyet, mert szükségem volt egy pánikszobára. Ahová elbújhatok, de azért megtalál aki akar. Pánikszobám polcaira tartós élelmiszereket gyűjtök, olyasmit hordok be ide amire szükségem lehet ínséges időkben. Többé kevésbé értelmes, de mindenképp önazonos gondolatokat. Számomra fontos, értékes emberek elérési útvonalait. Képeket, zenéket. Mások is betérhetnek ide megpihenni és bármikor van helyem annak aki hozzám hasonlóan néha kicsit fél.
Azt mondják, ha majd eljön az idő hogy vigyáznom kell valakire, többé nem fogok félni. De egy ilyen pánikszoba akkor is jól jöhet még.
Nagy igazság,hogy ha lesz valaki akire vigyáznod kell,többé nem félsz.Vagy talán csak fél igazság:nem félsz,hanem féltessz!De persze az már nem ugyanaz.Ez már valami sokkal feljebbvaló érzés,érzelem.Ez valami egészen más.De szerintem valamilyen szinten ezt már Te is érzed,hisz ott van neked Tana,akire vigyáznod kell!
By: Eszti on június 10, 2007
at 10:17 pm
Szia Eszti, örülök hogy Te is idetaláltál! No igen, Te tudod milyen, ha vigyáznod kell valakire hiszen édesanya vagy. Ami a kétségkívül túlszeretett kutyámat illeti: azt hiszem nem igazán hasonlítható össze a két dolog. Tudod, azt hiszem a kutyám sokkal jobban “félt” engem, mint én őt. Persze hogy rohanok vele a dokihoz ha beteg, persze hogy megviselt amikor megműtötték és nagyon rosszul volt, frászt kapok ha sziklákon ugrabugrál meggondolatlanul, és rosszul érzem magam attól, ha tudom hogy neki épp rossz (mert pl be van zárva egyedül) de azért nem körülötte forog minden pillanatban a gondolatom ha nincs mellettem, ahogy az anyukák a gyermekükkel kapcsolatban éreznek (gondolom). Inkább összetartozás-érzés ez, mint a nagyon erős barátságok, örülsz ha vele lehetsz és hiányolod, ha nem.
Az anyaság – ki tudná ezt Nálad jobban – sokkal több ennél. Remélem én is megtudom majd
By: ronika on június 11, 2007
at 7:05 am
Szia!
Igen tényleg sokkal több.És tényleg egyálltalán nem hasonlítható össze a két érzés és féltés.
Én soha nem tudnám elképzelni magamról,hogy így el tudjak viselni egy kutyát a közelemben,ahogy azt Ti nap mint nap teszitek.És nem azért mert nem szeretem az állatokat,csak én nem bírnám elviselni a lakásban.Nekünk az eddigi legnagyobb “teljesítményünk” Henry és Foltos voltak,Manó 6-dik szülinapjára kapott aranyhalai,aki azóta már az örök vadászmezőkön úszkálnak,mert Manó megrugta az akváriumukat,és nem bírták ki a “dunsztos” üveges mentést az új úszó-úsztató létesítményük megérkezéséig.De megfogadtuk,hogy a saját kis családi fészkünkben majd lesz egy nagyon “csitti-fitti” kis akváriumunk.
Az Anyaságról meg “csak” annyit,hogy azt nem lehet leírni,azt érezni kell!Neked is szívből kívánom,hogy mielőbb érezd meg,éld meg,éld át és érezd át.Minden bajra “tuti” gyógyír!
By: Eszti on június 17, 2007
at 11:15 pm
Teszünk róla hogy érezhesse… Minél előbb…
M.(Verocs párja)
By: Marci on június 22, 2007
at 7:05 am
Húúúúú, nofene, összeesküvések folynak itten a hátam mögött???
By: ronika on június 22, 2007
at 8:34 am
Tényleg nagyon szurkolok nektek,és most már itt lenne az ideje,hogy valaki(valakik) végre egy kisasszonnyal is gyarapítsa “kis” családunk népes táborát.Aztán lassan meg is lehetne nyitni a Kocsis lányok unokáinak óvódáját.Nem tudom Te hogy vagy vele,én nagyon csípem azokat a bizonyos nagy Családi összejöveteleket,én nagyon örülök neki,hogy egyre gyarapszik a “famili”.Remélem még nagyon sokáig élvezhetjük egymás társaságát,és évtizedek múltán sem maradnak el ezek az “ünnepek”.A helyszinek talán megváltoznak majd,de az efféle családi összetartás remélem,hogy életreszóló marad.
By: Eszti on június 24, 2007
at 10:06 pm
Igen, az élet nagy ajándéka hogy olyan családba születtünk, amelyik ennyire összetart, amiben ennyi a szeretet. Olyan ez mint egy kikötő ahol bármikor megpihenhetünk. Minél idősebb leszek, annál jobban élvezem ezeket az alkalmakat, és az is fantasztikus, hogy bár általában hónapokig nem találkozunk, mi uncsitesók mégis mindig úgy tudunk órákat beszélgetni, mintha a szomszédban élnénk és nap mint nap találkoznánk. Mint a jóbarátok
. Nagyon szeretném, ha ez akkor is így maradna, amikor már a következő generáció is felcseperedett, és amikor mi leszünk azok, akiknek ezeket az alkalmakat meg kell majd szervezni, de ilyen örökséggel nem hiszem hogy ez gond lesz! 
De tessék piszkálódni másfelé is, vannak még a családban olyanok, akiknek nálam jobban kellene csipkedniük magukat 
Ami a kislányt illeti, valahogy érzem-tudom hogy nekem lányom lesz először, tényleg elkélne már a 3 kiskrapek után! Csak hogy legyen kinek huzigálni a copfját a homokozóban, meg ledönteni az építőkocka-várát dömperrel
By: ronika on június 25, 2007
at 8:57 am
csak nem RÁM gondoltál???
By: nővérke on június 28, 2007
at 9:09 am
Áááá, dehogyiiiiiiis, éééééén? Ugyaaaaaan…
Na jó… egy kicsit talán mégis rád is… de csak egy kicsit…
Az uncsibátyókra céloztam
By: ronika on június 28, 2007
at 10:15 am
Ronika, ne bántsd Nővérkét ilyennel. Az anyukaszerep nem társadalmi elvárás, inkább kötelezettség. Nővérke jelenleg cukrokkal szokott dobálózni egy medencében, szóval nehogy már ő neveljen… (Deszenyavagyok. Derohadtigazamvan.) Jó, hozzáteszem: aznap nekem is megbuggyant az agyvizem, olyan rohadt meleg volt…:)
By: lyrthen on június 28, 2007
at 9:15 pm
Á, kérdezd csak meg, én tényleg, igazán nem szoktam…
By: ronika on június 29, 2007
at 7:10 am
Héééééééééé álljonmegamenet………
Csak egyszer dobálóztam. És nem én kezdtem, mégcsak nem is az én ötletem volt.
És különben is, dobálózott velem együtt egy ízig-vérig anyuka is. Szóval a kettő nem zárja ki egymást. Denemám.
By: nővérke on június 29, 2007
at 10:00 am
Most akkor ki is győzköd itt kit az anyaságról???
By: ronika on június 29, 2007
at 1:15 pm
Tök mindegy csak tényleg “csipkedjétek magatokat”!
By: Eszti on július 20, 2007
at 10:32 pm
Most annyira kell nevetnem, ezer éve nem jártam itt és lám Esztim, kinek lett először kislánya a nagy családból??? NEKED BIZONY!!! És akárhogy is számolom, már titokban ott volt a pocakodban amikor ezt a legutolsó kommentet írtad… És bizonyára nem is sejtetted még… Gratulálok itt is, mégegyszer! Gyönyörű csöppség.
(Én meg, úgy tűnik, nagyot halasztottam ezen a témán. Nem biztos hogy nem esett ki az ötéves tervből. Sőt. De gondolom az is látszik hogy nem bánom. Majd jön ha jönnie kell.)
By: ronika on május 16, 2008
at 2:52 pm
Ajjajj…Mikről is szól a vita?
Alig várom már, hogy a kutyus mellett a babus szó is egyre gyakrabban szerepeljen! Én még jó pár évig küzdök a hülye anyai ösztöneim ellen(amik egyre fokozottabban jelentkeznek),de ha tehetném belevágnék, most azonnal. A körülményeken és a koromon kívül már minden stimmel. 
Na jó.. csak annyi,hogy megtaláltam a potenciális apa jelöltet. De ez is már fél siker. 
By: angelicdiary on június 4, 2008
at 9:23 pm
nem tudok aludni, képes vagyok napokat fent lenni, úgy hogy csak 2-3órát alszok, majd 1hét után kidőlök. Nagyon rossz, mit csináljak??
Létezik erre valami magyarázat?Ez elviselhetetlen!
By: bébike on augusztus 22, 2009
at 2:46 am