ronika magán-pánikszobája

Amikor barátkozni akarunk, pláne amikor tetszik valaki vagy amikor szerelmesek vagyunk, ösztönösen tudjuk hogyan lehet a másik érdeklődését felkelteni, hogyan lehetünk neki szimpatikusak. Bizony, Dimitry barátunk nagyon bölcsen szólt. Ha arról beszélgetsz a másik emberrel, ami őt igazán érdekli, akkor figyelni fog rád. És ez a dolog mindenki esetében elsősorban önmaga. Ne akarj megmutatkozni. Azok az emberek, akik szeretetet, szimpátiát vagy figyelmet akarnak kicsikarni másokból, az ellenkezőjét érik el: visszatetszést keltenek, furcsán néznek rájuk, aki magát fényezi azt nagyképűnek bélyegzik, aki ezt úgy teszi hogy közben mások erényeit is kissebbíti, azt egyenesen görénynek tartják majd, de aki a többieknek hízelegve próbál bevágódni, azon is átlát bármely értelmes emberi lény. Előbb ignorálják, majd kizárják. Tedd a szívedre a kezed, nem követsz el hasonló hibákat? Nem lehet hogy figyelemvágyad efféle kétségbeesett próbálkozásokra késztet?
Nem figyelnek rád? Kérdezd őket magukról! Őszintén és érdeklődéssel. És tanulj róluk, figyelj a válaszokra. Amikor már érzed az érdeklődést és egyfajta hálát, nagyon óvatosan beszőheted magad a sorok közé. Ez is szükséges, ha nem kezded el, idővel lelki szemetessé válsz. Meg kell követelned a kölcsönösséget, de ha ennyire nem érzed magad a társaság részének, akkor először közelítsd őket önmaguk felől.
Idegenekkel még könnyebb gyakorolni. Fesztiválozás remek gondolat.

Fiatal vagy, azt mondod. Ez sok mindent megváltoztat, mert fiatalon még van “elpazarolni való” időnk, ezért hajlamosak vagyunk tovább maradni valakivel, mint ameddig tényleg jó ez nekünk. Ellenben, hajlamosak vagyunk arra is, hogy azt higgyük miénk a világ és ezer lehetőség áll előttünk, ezért hazadírozunk a szívünkkel. Ki-ki lelki alkata szerint.
Én azért, tapasztalataim birtokában azt vallom, amíg végleg el nem köteleződünk valaki mellett, vállalva a nehézségeket és a fájdalmat is, vagyis mondjuk, amíg házzasságot nem kötünk, addig nem sokra megyünk azzal, ha egy működésképtelen kapcsolatban vergődünk. (Bár nem állítottad hogy a tied az volna, de nyilván kétségeid vannak) Tanulni persze mindenből lehet, de nagyon fontos, hogy megtanuljuk hogy egyedül is jó, valamint hogy egy párkapcsolat nem két fél egysége, hanem két egész szövetsége. Boldog akkor leszel valakivel, ha megtanultál egyedül is boldogulni, és nem a másiktól várod hogy teljessé tegye az életedet. Ha fiatalon kiváncsiak vagyunk és él bennünk a vágy hogy minél többet lássunk, érezzünk és tapasztaljunk, az normális. Azonban nem emlékszem, hogy amikor igazán szerettem valakit, eszembe jutott hogy mással milyen lenne. Ellenben a mai napig tetszenek mások, azzal sincs baj ha megnézzük az étlapot, még ha nem is vagyunk éhesek. Egyet ne felejts el: még az Igazi, a Nagy Ő sem lesz mindenben tökéletes. ha engem kérdezel, különben is több igazi is szaladgál a világban
Amikor egy kapcsolat eljut arra a pontra, hogy megvan egy bizonyos biztonságérzet a felekben, az azzal is jár, hogy eloszlanak a rózsaszín felhőcskék, és a hercegből halandó, hús-vér ember lesz. Egyet ne felejts el: a többiek is azok! Mindenki akivel valaha összekerülsz majd, ugyanolyan álomszerű lesz eleinte, és ugyanolyan halandó belül, hibákkal, gyengeségekkel, idegesítő tulajdonságokkal. Akárcsak te. Nem sokra jutsz, ha egy életen át azt a szerelem-érzést hajszolod, ami úgyis elmúlik. Így is lehet élni, de sokmindentől megfosztod magad ami csak a láz elmúltával kerülhet felszínre. Például, hogy megismerd mi is az igazi szeretet. De nagyon fiatal vagy. Úgy élj, hogy Neked jó legyen.

Hogy szereted-e a párodat? Bizonyára szereted. Hogy mennyire és hogyan szereted? Erre neked magadnak kell rájönnöd, és ez bizony ez nem mindig könnyű. A szeretet/szerelem pedig sokarcú, erről majd a másik hozzászólásodra reagálva beszélnék.