Ez itt egy történet kezdete. És azt szeretném, ha ti folytatnátok. Bármerre elkalandozhattok, ti vagytok a teremtő kéz, ti alakítjátok a szereplők sorsát, csak azt kérem, hogy vegyétek komolyan. És úgy írjatok, hogy más is tudja folytatni, ha akarja. Az írjon, akit érdekel és aki élvezi és indíttatást érez belenyúlni a sorsok menetébe. (A fergeteges humornak és a cinizmusnak van más helye, ez nem az. Ez a kreativitásé.) Ó igen! És nem kell regényt írnod. Egy bekezdés, vagy csak egy jó kis mondat ami eszedbe jut és előreviszi vagy kiegészíti a történetet. És még annyi: a kommentekben kérlek szorítkozzatok a történet folytatására, hogy összefüggően lehessen végigolvasni!
Ha ez bejön, lesz még több is, akár párhuzamosan is. Akkor kezdjük!!!
***
Sara szabadnapos volt, és nem tudta mit kezdjen magával. Csütörtök este még örült neki hogy másnap nem kell bemennie az irodába, de aztán reggel fél hétkor fogkefével a szájában a tükör előtt már elgondolkodott, mihez is fog kezdeni a napjával, és semmi értelmes nem jutott eszébe. A konyhába menet félrerúgta a macskát az útból – igazából utálta ezt az önző érdekállatot, az exétől kapta a harmincadik születésnapjára, egy év alatt megnőtt és teljesen kisajátította a lakást. Sara utálta a macskaszagot és utálta hogy nem hagyhat elöl semmit soha, de bár a drága jó William lelécelt azóta a betegesen sovány, színtelen hajú és idegesítően nagyszájú Amyvel, ezt a zsarnok kis állatot Sara nyakán hagyta, mondván Amy allergiás a macskaszőrre. (Sara biztos volt benne hogy azóta van saját macskájuk, valami szép kékszemű sziámi vagy hófehér perzsa, nem ilyen kosz-színű nagyfejű ormótlan házikandúr.)
Még el se keverte a kávéban a három cukrot, amikor megcsörrent a mobilja. A húga volt az, Janet, akinek Sarával ellentétben volt pasija, volt karrierje és volt szemtelenül magas fizetése, viszont Sarával ellentétben nem volt se narancsbőre, se súlyfeleslege, se kávé- és cigarettafüggése. Na meg macskája se. (Pláne nem olyan macskája, akit nem bírt elviselni.)
Janet elénekelte a “Happy Birthday To You”-t döghamisan, és fejhangon csacsogva 2 napra elegendő programra osztotta be félmeztelen kócos nővérét, akinek így 15 perce maradt emberi formát ölteni és elindulni az olcsó bérlakásból. Ahogy kilépett az ajtón, a szokásos reggeli sokk érte a szomszéd fiú, Nate személyében, aki egy szál alsóban, cigivel a szájában, borotválatlanul és csipásan olvasott valami női szennylapot a függőfolyosón, a korlátnak vetett háttal. Ahogy Sara kilépett, a húszéves-forma flegma figura a szokott koreográfiát mutatta be: bal kézzel jelentőségteljesen megigazította az alsónadrágja tartalmát, közben kaján vigyorral, cigivel teli szája sarkából odanyögött egy jóreggeltet.
Sara, aki alapesetben lehajtott fejjel elsietett és visszamorgott egy helót, ma valami pillanatnyi elmezavartól vezérelve megállt Nate előtt, és…
hozzávágta az önző érdekállatot, majd három percnyi néma, szemrehányó Rá-nézés után így szólt:
- Az az érzésem, hogy soha sem találkoztunk. Egyik korábbi életünkben sem. Amikor én nyuszi voltam, akkor te vicsorgó farkasbőrben tengődtél; amikor oroszlán voltam, akkor felsőbbrendű Fehéremeber voltál, puskával. Szerintem az is maradtál…
By: kövi sára on május 25, 2008
at 8:05 am
Ekkor Nate közel lépett hozzá, szorosan megfogta a derekát és megcsókolta. De Sara ellökte megától és egy hatalmas pofont adott neki.
- Mit képzelsz??
De Nate megint odalépett hozzá és megint megcsókolta.
Sara engedte. Kezét végigsimította a férfi hátán és szívének agresszív zakatolása átváltott mély rendszertelen dobbanásokká. Valahol tetszett neki a srác, nem a szépen kidolgozott teste, vagy tengerkék szemei hanem az a valami azokban a szemekben amit még sosem látott senki máséban.
Végülis nem tudott róla semmit, mindíg csak futtában találkoztak a folyosón és sosem beszéltek pár mondtanál többet. “Mi a frászt csinálok”, gondolta magában.
Ekkor..
By: K on május 25, 2008
at 1:02 pm
…az önző érdekállat, talán féltékenységből, de valószínűbb hogy merő gonoszságból vernyákolva a lábához dörgölőzött és ő azonnal észhez tért. Hátralépett, teljesen meg volt zavarodva, kapkodva szedte a levegőt, és szerette volna ha ebből Nate semmit sem vesz észre, de közben azt is érezte hogy teljesen elvörösödött, a szemei fénylenek és egész testében remeg. Már nem is emlékezett mikor csókolták meg utoljára. Tudta, hogy mondania kellene valamit, de semmi nem jutott eszébe. Nate abbahagyta a vigyorgást és hunyorogva, fürkészve nézte. Most sokkal idősebbnek látszott. Sara-t szorult helyzetéből a mobilja mentette meg. “Hol vagy már?” nyafogta a huga, és ő faképnél hagyta a srácot a gangon, miközben csak annyit szólt vissza a telefonba, hogy “Úton!” és le is tette. Megbotlott a lépcsőn, aztán elejtette a kocsikulcsot ami kishíján a vízelvezető fémrácsai közé esett, elsőre lefulladt indításnál (és tudta hogy Nate vigyorogva szórakozik rajta a feje fölött…), de rövidesen összeszedte magát és elindult a kis külvárosi kávézóba, ahol Janet várta.
Janet most épp vörös hajjal virított, ami nem állt túl jól neki, de Sara tudta hogy egy hónapnál tovább úgyse hordja így. Az asztalon egy kis csomag hevert előtte bugyirózsaszín papírba csomagolva, megint egy remekül eltalált ajándék… A húga csivitelve üdvözölte, így három percen belül a kávézó összes vendége tisztában volt nem csak azzal, hogy születésnapja van és hogy hányadik, de magánélete bizonyos nem publikus epizódjaival is.
Miért is kell szeretnünk a testvérünket? – futott át Sara agyán, aztán el is szégyellte magát. Hiszen Janet…
By: ronika on május 25, 2008
at 4:29 pm
vezette be az alvilágba, egy olyan válságos pillanatban, amikor Sara úgy érezte: örök bénaságra, félénkségre és törvénytiszteletre van ítélve… Janet egy feltörekvő nemzedék új életerejével és hedonista etoszával legyintette meg azon a vad, eszement éjszakán, amikor
By: kövi sára on május 25, 2008
at 6:17 pm
élete első joint-ját a szájába adta, majd bemutatta Suzie-nak, aki történetünk szempontjából csak annyiban érdekes, hogy nem átallt nyelves csókot adni a megszeppent és furán vihorászó Sara-nak.
Aztán Sara kicsit belemerült az alvilágba, Janet meg persze kiemelkedett és szép kis karriert futott be, mint
By: ronika on május 25, 2008
at 7:53 pm
halidomár. Persze a szakma még annyira új volt- mondhatni, csak a skandináv országokban hallottak róla a beavatottak- hogy mindig és mindenhol le kellett tagadni az igazi foglalkozását. Így aztán a pillanat varázsa hantározta meg a szakmáját: néhanapján filmesztétának adta ki magát, vagy éppen tömegpsicholoógusnak, máskor meg egyszerűen bevallotta, hogy a hidegvérűek világában ügyködik. Ez nem kis meglepetést okozott, tekintettel a tüzesen zilált (vagy ziláltan tüzes?) külsejére… Ehhez képest Sara
By: kövi sára on május 29, 2008
at 8:13 pm
visszafogott volt, józan, és mindig kínosan ügyelt a külsejére, a szavakra, amelyek elhagyták ajkát. Tűz és víz voltak. Mégis hasonlítottak, de Sara igyekezett ezt tagadni, legalábbis nem hangoztatta.
By: escudo111 on május 30, 2008
at 7:39 pm
Mert náci volt. És pont. Amúgy nácinak lenni manapság nem kirívó. Elég, ha valaki kicsit kevesebb a másiknál, bár többre tartja magát, okos és éppen ezért unalmas.
Szóval az ilyen Will-félék elhagyják. Meg a Nate-félék. Sőt mindenki elhagyja, aki egy kicsit is férfi és vannak tökei. De legalább egy. Mármint töke. Márminthogy van neki. Az elhagyja és így tovább.
Szóval adott egy halidomár meg egy unalmas, szerencsétlen náci. Jól indul a történet, hiszen a történeteknek az a dolguk, hogy lehetőleg jól induljanak. Sőt, ha továbbgondoljuk a történeteknek általában még az is a dolguk szokott lenni, hogy általában jól érjenek véget. Mikor, hogy.
Szóval: Sara, a náci, az alvilágban, jointtal a szájában nézte a néger csippendél-fiúkat. Eltorzult az arca.
By: dimitrylarin on június 2, 2008
at 8:20 pm
Nem az eksztázistól, hanem a hidegzuhany-szerű felismeréstől: ki vagyok én? Kivagyok én… Hűvösen nemtörődöm, félistennőként tisztelt szajha, kinek nehezen áll ölelésre a karja?
A nácira sem lehetett mindent kenni, még aktus közben sem… “Ez nem az én világom”- gondolta Sara, a jól induló történet szálait sodorgatva. Ekkor a náci
By: kövi sára on június 5, 2008
at 6:56 pm
Sara lelkében elhallgatott örökre, megszűnt létezni… Sara csak pislogott, mint aki most ébredt zsibbasztó álmából, és mérhetetlenül üresnek érezte magát. Muszáj volt továbblépnie ebből, eltűnni innen, a helyről ami fojtogatja, irritálja minden porcikáját. Elpöccintette a jointot, és otthagyta a néger csippendél-fiúkat. Amíg az ajtót be nem csukta a hátamögött, még bizonytalankodott, hátha csak a THC dolgozik benne, de az ajtó becsukódott mögötte, és ő egyedül maradt. Egyedül az üres utcán, az üres lelkével. Ekkor megszólította
By: Névtelen on június 15, 2008
at 11:18 am
egy férfi. Jobban mondva egy fiúcska. Alig élt még, legalábbis az Életben. Tapasztalatlannak, kisdednek, gyereknek látszott még. Nem lehetett több 18-nál. Sara nem értette, hogy mit akar tőle egy hamvas, jóképű, fiatal srác, mit akar egy harmincas megviselt nőtől? Mindenestre felüdítette a fiatal srác elismerő tekintete, és mosolya. Ettől újra Nőnek érezte magát. Egy olyan nőnek, aki kellhet még egy fiatal férfinak is, ha másra nem is, de legalább arra. Igen, Sara ennyire elkeseredett volt, ennyire nem találta a társát. Most pedig egyszeriben kinyílt a szeme. Nem is gondolta volna, hogy ehhez elég lesz az, ha egy fiatal srác rámosolyog. Meglepődött magán, de nem akart ezen gondolkodni, hanem átadta magát az eseményeknek…
By: escudo on június 15, 2008
at 1:31 pm
és hagyta, hogy átjárja a testét az a rég nem ismert borzongás, ami elégedettséggel töltötte el. Ismét érezte, hogy él. Kiélvezte a pillanatot, amit megragadott, megcsodált, majd elengedte. Hiszen feltöltődött és most ennyi elég volt neki: egy lépcsőfok felfelé. Elhaladt a kissrác mellett, és még érezte a testére simuló tekintetet.
Egyszerre akart egyedül lenni a saját gondolataival és megosztani mással, valakivel, aki talán megérti, jobban, mint ebben a pillanatban saját maga. “Beszélek Janettel” -gondolta és elővette a mobilját, de ugyanazzal a mozdulattal csúsztatta vissza a zsebébe.
Könnyed léptekkel sétált haza. A lakása előtt egy alakra lett figyelmes. Közelebb érve hozzá…
By: stimcsi on június 15, 2008
at 2:55 pm
rájött, hogy az albérlője.
- Mi történt? kérdezte irritált hangon.
- Ne haragudj, Sara… Már megint elveszítettem a kulcsot… Két napja dekkolok itt, hol a csudában voltál?
- Elképesztő! Ebből elegem van! Bíborvörösre váltott az arcszíne. Ekkor Riki egy hirtelen mozdulattal
By: kövi sára on június 16, 2008
at 5:30 am
a lány szájára tette a mutatóujját: “Psszt! Nyugi van, mesélj el mindent, csak előbb higgadj le!” – csitította Riki a már-már dührohamot kapni készülő Sara-t. Riki mindig tudta mi történik mások lelkében, mindig megtalálta a megfelelő hangnemet és mindig ott volt, amikor kellett. Sara ezt tudta is, elfogadta magában, mint élete természetes elemét. Örült neki, hogy megint pont jókor, pedig igazán nem tudta, mit mondjon most… “Gyere be” – mondta Sara, és már fordult is a kulcs a zárban. A konyhába érve Sara feltett egy kávét, leült az asztalhoz Riki elé, és némán bámult a srácra. “Ki vele!” – törte meg hirtelen a csendet Riki…
By: stimcsi on július 1, 2008
at 5:59 am
Nem válaszolt…hirtelen őszinte akart lenni de a torkán akadtak a szavak… A tegnap estére gondolt…micsoda éjszaka volt. Érezte hogy a férfi figyeli. Legszívesebben elmondott volna neki mindent, de nem találta a megfelelő szavakat…
By: senki fia on január 5, 2009
at 11:54 pm