Túmaccs

És amikor azt hiszed minden rendben, a szervezeted bemondja az unalmast. Hitegeted magad hogy “bírom én ezt”, de sajnos úgy tűnik nem bírod. Egy teljesen átlagos kedd délutánon, miután befejezted a melót és elszaladtál a városba hogy elintézd a dolgaidat, egyszercsak úgy érzed, le kell feküdnöd. Még csak 5 óra… a vállaid beállnak és alig bírod emelni a karod. Amúgy nem vagy rosszul, csak aludnod kell. Este 11-ig nem is térsz magadhoz, és akkor már komolyan rosszul vagy. Émelygés, gyengeség, hihetetlen szomjúság… Hőemelkedés, levertség. Semmi se fáj. De valami nagyon nincs rendben.

A legszebb szakítós dalok

Stílusosan, mert aktuális, íme kedvenc szakítós dalaim, és a szövegükből az a néhány sor ami szerintem a legszebb.

Stars: Your ex-lover is dead

It’s nothing but time and a face that you lose
I chose to feel it and you couldn’t choose
I’ll write you a postcard
I’ll send you the news
From a house down the road from real love…

Live through this, and you won’t look back…
Live through this, and you won’t look back…
Live through this, and you won’t look back…

There’s one thing I want to say, so I’ll be brave
You were what I wanted
I gave what I gave

I’m not sorry I met you
I’m not sorry it’s over
I’m not sorry there’s nothing to save
I’m not sorry there’s nothing to save…

Fáj

és pont.

Bakancslista és fénytünemény

Tudod, mi az a bakancslista? Egy lista azokról a dolgokról, amiket meg akarsz látni, tapasztalni, élni, mielőtt “feldobod a bakancsot”. Azt hinnéd, néhány hónappal a halálod előtt már oly mindegy, de talán az a legmegfelelőbb pillanat hogy összeszedd ezeket a dolgokat, amikor megtudod, hogy napjaid-heteid meg vannak számlálva. 100 emberből 96 nem akarná előre tudni, hogy mikor fog meghalni. Bizton állíthatom: én sem. De ha a sors úgy hozza, hogy egy napon meg kell majd tudnom, akkor első dolgom lesz bakancslistát írni, most, hogy megnéztem ezt a fantasztikus mozit Morgan Freemannel és Jack Nicholsonnal. (Szeretettel ajánlom mindenkinek.)

Mostanában sok szó esett a Harmincas Listáról is: egy ugyanilyen kívánságlista, a különbség csupán annyi, hogy az ezen szereplő 30 tételt a harmincadik születésnapunkig kell teljesítenünk. Gabócám el is kezdte már írni a magáét, és a film óta nekem is egyre az jár a fejemben, hogy meg kéne írnom a saját listámat…

Amikor túl szép hogy igaz legyen…

…akkor általában az is! – mondják. Hát, nem tudom hogy így van-e, de ha tartósan leledzem a felhőtlen boldogság állapotában, akkor mindegyre azon kapom magam, hogy elkezdem várni a rosszat. Kitör belőlem a pesszimista énem, és elkezdem túráztatni magam.Meg bonyolítani. És ha bonyolítok, akkor a jó dolgok rendre rosszra is fordulnak. Miért? Miért kell ilyennek lennem? Nem tudnám csak simán élvezni a jót, és hagyni hogy megtörténjen velem?

Tud valaki ellenszert erre??????????

Különben jól vagyok. Igazán, tényleg, nagyon, nagyon jól. Csodálatosat nyaraltam a barátaimmal, voltam egy hejjderemek lagziban, most meg egy nagyszerű kis karneválozás vár rám. És igennnn, olimpia is van! Igyekszem tehát nem gondolkodni.

Nem nem nem nem nem gondolkodunk!!! Élvezzük ami van, mert jóóóóóóóó… Ó, de még milyen jó – túl jó is hogy igaz legyen, és mégis igaz!!! Tudom hogy az.

Hát jó… Zene kell ide. Magamnak küldöm 🙂 vagyis, K küldi nekem, aki mindig tud választani.

A hetedik napon

Az első 6 napon az éjszakák hosszúra nyúlnak, nehezen jön az álom, pedig az óra rég elütötte az éjfélt. És minden hajnalban, ugyanabban a percben (5 óra 30) kinyitod a szemed, talán még fel is ülsz. Körülnézel a félhomályban. Egyedül vagy, teljesen. Nem ez az újdonság, hanem az, hogy eddig ez sose volt ennyire tapintható. Visszadőlsz megadóan, van még időd. Már nem igazán alszol, ha mégis, akkor össezvissza álmodsz. Aztán jön a második felvonás: 6 óra 45-kor. Fel is kelhetnél, de ugyan minek… Újabb óra féléberen és semmirekellően.

Ne menj…

Amikor elengedem a kezed, valami mozdulatlanná dermed bennem. Ahogy hátat fordítasz és elhagyod a szobát, minden elhallgat. Távozó lépteid magukkal húznak minden szépet. Kicsi vagyok és rémült és elhagyatott.

Nem akarok már nélküled lenni. Nem akarlak már hiányolni! Azt akarom, hogy itt legyél a szobában amikor bejövök reggel a kávéval. Azt akarom, hogy gyengéden lökj odébb a csípőddel a mosdónál reggel, amikor fogat mosok. Azt akarom hogy hagyd szanaszét a szennyesedet és öntsd mellé a tejet és hagyd úgy. Azt akarom, hogy ellopd a tányéromról a legjobb falatot. Hogy bitorold a távirányítót szombat délután. Hogy felébressz a horkolásoddal. Hogy hagyd felhajtva a vécéülőkét és középen nyomd meg a fogkrémes tubust. És mosd össze a piros pólódat a fehér bugyimmal. 90 fokon.

Ne menj… ne engedd el a kezem… olyan hideg, melegítsd még egy kicsit…

Torz tükör

A blog egy torz tükör. És nem is mindig veszem észre. Csak olyankor, amikor itt ücsörgök, tele van a szívem szerelemmel és zsibbadok a boldogságtól, közben meg egyre azt kérdezik a barátaim, hogy mi a baj… És akkor megnézem a blogomat, és magam is megijedek.

Inszomnia

Szeretem ezt a szót. Így, félig idegenül. Magyarul nem tetszik. Álmatlanság? Na neeeee, ez olyan mintha nem tudnánk álmodni miközben alszunk. A szó jelentését viszont nem szeretem. Túl jól ismerem. Mert én nem tudok aludni. Megint nem tudok aludni. Inszomniás vagyok 3 napja, és nem túl rózsás érzés. Bezzeg a kutyám, ő hangosan horkol és nyuszikat kerget és szemmel láthatóan élvezi az alvást is, az álmokat is.

Megint itt van hajnali fél egy, és én úgy ülök itt, mintha tegnap nem dolgoztam volna hajnali kettőig, és ma nem keltem volna hétkor. És mintha holnap sem kelnék hétkor. És bár laza fenékbebillentéssel dob ki az ágy, és bár úgy tűnik már a kávéfüggésem is elmúlt, sajnos kétségtelen, hogy nem nézek ki túl jól nap közben. Kábé mint egy éberkómás. Valami nem stimmel. Valami nagyon-nagyon nem stimmel. És azt is tudom, mi az.

Ez:

Csak mert jó

“What else, what else can I do?
I said I’m sorry, yeah I’m sorry.
I said I’m sorry, but what for?
If I hurt you then I hate myself
I don’t want to hate myself, don’t want to hurt you
Why do you chew your pain?
If you only know how much I love you, love you…”